A savas ólomakkumulátorok két alapvető tulajdonsággal bírnak: a hagyományos laposelemmel szemben lemerülés után újratölthetők, illetve nagyon kicsi a belső ellenállásuk. Vagyis hirtelen, nagy erősségű áram vehető ki belőlük – az indítómotornak pontosan erre van szüksége.
Kétféle indítóakkumulátort ismerünk, a nyitott cellás, hagyományosat, illetve a zárt cellásakat, amiket a köznyelv hibásan zselésnek, az okoskák pedig gázrekombinációsnak hívnak. Az előbbiben az elektrolit folyékony állapotban található, minden cella szellőzőnyílással rendelkezik, és a párolgás miatt időről időre ioncserélt (desztillált) vízzel kell feltölteni. Az első zárt, gondozásmentes akkumulátort 1983-ban mutatta be a Yuasa, ugyanúgy ólomlemezeket és savas elektrolitot tartalmaz, de felépítésében fontos eltérések vannak.
Ezeket elektrolittal feltöltés után lezárják, és többet nem kell foglalkozni a szintjével – kifolyni nem tud, az akksit akár fektetve is be lehet szerelni. Ez azért lehetséges, mert az elektródákat elválasztó térben a savat felszívó üveggyapot található. Jellemzően kisebb méretűek, mint a hagyományos akksik, mert megspórolták az elektródalemezek feletti gázteret. A gondozásmentes akkumulátorok emellett lassabban merülnek le, és jobban ellenállnak a rázkódásnak, vibrációnak. Az előnyökért cserébe viszont drágábbak, valamint nem tölthetők akármivel: karbantartásukhoz intelligens töltő szükséges, ami a töltőáramot az akkumulátor feszültségének megfelelően módosítja – és nem utolsósorban a zárt cellás akkumulátorok hajlamosabbak a szulfátosodásra, tehát életciklusuk vége felé már nem olyan könnyű visszahozni őket a halálból.
Személyes tapasztalat, hogy a márkanév ismertsége sokkal inkább a forgalmazó marketingköltségével van összefüggésben, nem a minőséggel. Ezért én kizárólag no name akksikat veszek, elvégre csak jó minőségő ólom és sav kell bele, azt pedig a kínaiknak is megy. Inkább az érdekesség kategóriába tartozik, de meg kell említeni, hogy léteznek már lítium-ion indítóakkumulátorok is, ám ezek egyelőre még nem terjedtek el – szinte csak a versenysportban találkozni velük, ahol minden lefaragott gramm számít. Ezek a hagyományos akkumulátoroknál kisebbek és könnyebbek, cserébe viszont drágábbak, és töltésükhöz is speciális eszközre van szükség.
Miért merül le, ha nem használjuk?
Az akkumulátor önkisülése miatt a kapacitása naponta 0,2-1%-kal csökken, ennek mértéke nagyban függ az akkumulátor minőségétől, korától és a külső hőmérséklettől. Melegben gyorsabban zajlanak a kémiai folyamatok (ezért például érdemes hidegben tárolni), a drágább darabok pedig a lehető legtisztább ólomból készült elektródalemezek vannak – így kevesebb olyan anyag kerül rendszerbe, amik gyorsítják az önkisülést.
Ezzel el is jutottunk ahhoz, hogy miért csak desztillált vagy ioncserélt vizet töltsünk bele, ugyanis a csapvízben lévő szennyeződések, főleg a vas, elég durván felgyorsítják a kémiai folyamatokat. A harmadik ok a szivárgó áram – amihez az akkumulátor elkoszolódása vezethet. Az akkumulátorból kijutó savas gőzök a tartály falán (tetején) vezető filmréteget hozhatnak létre a pozitív és a negatív pólus között. Emiatt érdemes tisztán tartani, az ehhez használt géprongyot pedig nyugodtan dobjuk ki.
A tönkremenetel:
Ha az akkumulátorunkat huzamosabb ideig töltés nélkül tároljuk, a lemezeken az apró ólomszulfát kristályok nagyobb darabokká állnak össze, ezek pedig már nehezen alakíthatók vissza, így előbb-utóbb az egység tönkremeneteléhez vezetnek. A kisebb szulfátosodást megoldja, ha egészen kis árammal töltjük napokon keresztül – ezt nevezzük regeneráló töltésnek.
Ha a töltőre tett akkumulátor kapocsfeszültsége gyorsan növekszik, és hamarosan 13V-os feszültséget mutat, gyanakodhatunk, hogy szulfátosodással állunk szemben. Ahogyan a töltés elkezdi visszafordítani a folyamatot, a feszültség is csökken, majd lassan újra növekedni kezd: ilyenkor lassan újra beindulnak a kémiai folyamatok, és az akksinkat sikerült visszafordítani a lejtőről.
Egy akkumulátor élettartama általában 3-4 év, a szulfátosodás és az iszaptérben felhalmozódó, leülepedett réteg folyamatosan csökkenti a teljesítményét, sőt, ha az előbbi szintje eléri a lemezekét, bekövetkezik az azonnali véget jelentő cellazárlat.
Hasonló eredmény lehet, ha az autók akkumulátorához méretezett töltőt használunk, amik nagyobb töltőáram-erőssége túlhevülést okoz. Az elektrolit hőmérséklete maximum 50 C° lehet, efölött a lemezek megduzzadnak, deformálódnak, ami során részecskék válnak le belőlük – ettől eleve csökken a kapacitás, de még rosszabb, hogy ezek az akkumulátor aljára süllyedve vezető közeget alkotnak, és a fent tárgyaltokhoz hasonlóan cellazárlathoz vezethetnek.
Arra is nagyon figyeljünk, hogy a tárolás során a feszültség ne essen 10,5 volt alá, ugyanis akkor az akkumulátor visszafordíthatatlan károsodásával járó mélykisülés kezdődik. Azt mindenképpen meg kell említeni, hogy az akkumulátor egyéb okokból is lemerülhet. Például elég egy hibás egyenirányító, amely engedi elfolyni az áramot az akkumulátor felől a tekercseken keresztül a test felé, vagy egy rosszul bekötött utólagos kiegészítő, ne adj isten egy nagyobb áramfelvételű riasztó. Emiatt ha a motort hosszabb ideig nem használjuk, kössük le a negatív (test-) kábelt az akksiról.
Mit lehet tenni, mit lehetne tenni?
Az akkumulátor folyamatos pusztulása ellen úgy védekezhetünk, ha rendszeresen feltöltjük. A motor töltési rendszere inkább szinten tartásra alkalmas, vagyis télen kevés lehet, ha havonta fél órát járatjuk a garázs előtt – különösen abban az esetben, ha nyílt cellás akkumulátorunk van, aminek rendszeresen ellenőrizni kell az elektrolitszintjét. Töltéskor ugyanis vízbontás megy végbe, amivel hidrogén és oxigén távozik a rendszerből – ezt kell ioncserélt vízzel pótolni, mert a folyadékszinttel együtt a tárolókapacitás is csökken.
A nyílt cellájú akkumulátorokat érdemes kiszerelni a töltéshez, a következő lépés pedig a cellákat lezáró kupakok eltávolítása. Utána csatlakoztatjuk a töltőt a megfelelő pólushoz, majd a töltés befejezése után újra ellenőrizzük a folyadékszintet, visszazárjuk a cellákat – a motoros szezon kezdetéig ezt elég havonta elvégezni, sőt, ha csepptöltőnk van, egész télen rajta tarthatjuk.
A zárt, gondozásmentes akkumulátorok a nevükkel ellenben igénylik a gondozást, csupán az elektrolit visszapótlással nem kell foglalkozni. Ezeknél egyszerűbb lehet a helyzet, ha a felszerelünk egy töltőkivezetést, ami alapáron jár a jobb töltőkhöz – ezt után elég csak rádugni, nem kell csavarozni, idomokat megbontani, ülést leszerelni.
Mivel töltsünk?
Rossz hír, hogy a nagy áruházakban főleg autóakkumulátorokhoz való töltőket árulnak, amelyek – pláne az olcsóbbak – pár óra alatt képesek kivégezni a kisebb, motorkerékpárba való akksikat. Az ökölszabály így hangzik: az akkumulátor kapacitásának legfeljebb egy tizedével szabad tölteni. Tehát ha a miénkre az van írva, hogy 12V/14 Ah, akkor legfeljebb 1,4 amperrel tölthetjük, többel nem. Sok motorban azonban még ennél is kisebb akku van, némelyiknek már a 0,8 Ah is sok lehet, ezért ha csak egy tulajdonságát nézzük meg a töltőnek, ez legyen az.
A legjobbak az automata csepptöltők, amiken egész télen rajtahagyhatjuk az akkumulátort – ezek folyamatosan figyelik a töltöttségi szintet, és annak megfelelően automatán bekapcsolnak, illetve képesek regeneráló töltésre – kis szerencsével a már leromlott állapotú akksikat is fel tudják éleszteni. Ezek 10-15 ezer forint körül már beszerezhetők – vagyis nagyjából annyiba kerülnek, mint egy új akkumulátor, így viszonylag gyorsan behozzák az árukat.
Hibakeresés haladók számára:
Ha az akkumulátor állapotával kapcsolatban kétségeink vannak, a legegyszerűbb dolog, ha kipróbáljuk üzem közben: ha gyengén forgatja a főtengelyt, akkor már kezdhetünk gyanakodni. Még mielőtt hibásnak ítélnénk, vizsgáljuk meg a csatlakozásokat, az akkusaruk nem lehetnek korrodáltak, szükség esetén finom drótkefével tisztítsuk meg őket. Az akkumulátor kapcsain terhelés nélküli feszültséget üresjárati feszültségnek nevezzük, de ebből az értékből nem tudunk messzemenő következtetéseket levonni – inkább tekintsük csak tájékoztató jellegűnek az adatot.
Ha az akkumulátor nem forgatja meg az indítómotort, nem feltétlenül lesz egyből ő a hibás. Oka lehet ennek a rossz csatlakozó, a túlságosan sok felszerelt elektromos tartozék (ködlámpa, markolatfűtés, stb...), az egyenirányító, a feszültségszabályozó vagy a generátor meghibásodása – az utóbbi kettő egyébként gyakran kéz a kézben jár – de az is lehet, hogy egyszerűen megszakadt a motor töltőáramköre, vagy zárlatos lett, ehhez elég egy kidörzsölődött vagy megtört kábel.
Az akksi túltöltöttségére akkor gyanakodhatunk, ha forrósodik, vagy az ellenőrzések alkalmával túl sok elektrolit hiány hiányzik belőle. Súlyosabb esetben pezsegni kezd a folyadék, ilyenkor ha a szellőzőcső megtört vagy eltömődött, az akkumulátor fel is robbanhat. Ennek szintén oka lehet a feszültségszabályozó vagy az egyenirányító meghibásodása.
Hogyan növeljük az akksi élettartamát?
- Csak desztilát (ioncserélt) vízzel töltsük fel. Semmi mással. Kénsavval sem.
- Soha ne tároljuk huzamosabb ideig lemerülve, töltés nélkül.
- A tárolt akksit legkésőbb 30 naponta töltsük fel. Ha a motorban van, a tárolás idejére szedjük le a negatív sarut. Ha a motorba szerelt akksit töltjük, a másikat is szedjük le.
- A lusták vegyenek olyan töltőt, amihez jár töltőkivezetés. Csak rá kell dugni, a töltőt, és kész.
- A szabad ég alatt tárolt motorok töltése nagyon fontos: a kisütött akkumulátorok elektrolitja könnyebben megfagy.
- Az akkumulátort tároljuk hideg helyen. Ha otthon ki tudjuk bulizni, a hűtőben is nagyon jól fogja érezni magát.
- Ellenőrizzük a szellőzőcsövet. A cső megtörhet, becsípődhet vagy forró alkatrésztől megolvadhat. Pontosan csatlakoztassuk a kifolyóhoz, ugyanis a kijutó savas pára hamar szétmarhatja a környező alkatrészeket.
- Az akkumulátort mindig polaritáshelyesen csatlakoztassuk. A megfordításuk költséges károkat okozhat!
- Töltés után, ha nyitott cellás, akkor töröljük le a tetejéről az esetleges savas filmréteget.
- Az akksi csatlakozóinak korrózióját a minimálisra csökkenthetjük, ha az akksi kivezetéseit és a sarukat vékony rétegben úgynevezett póluszsírral kenjük be.
- Új akkumulátor üzembe helyezése előtt olvassuk el a használati utasítást és kövessük azt. Vagy eleve kérjük meg az eladót, hogy savazza fel nekünk. Az elektrolittal feltöltés után várjunk fél órát, ez alatt átitatja az akksi belső szerkezetét, és csak ez után kezdjük meg az üzembe helyezést.
- Ha hosszú állás után nem indul pöccre a motor, ne tekerjük sokáig az önindítót, hanem egy-egy próbálkozás után várjunk 5-10 percet, hogy az akksinak legyen ideje magához térni. És ha hiába teker az önindító, de nem indul a motor, akkor azért nézzük meg a motorleállító gomb állását.
(forrás: Totalbike)
