Minden motorosnak megvannak a saját szempontjai, ami alapján motort választ. A motorozásnak megvannak a maga szegmensei, ma már igazi „mindenesek” nincsenek. Minden motornak van számtalan elõnye, s talán még több hátránya, de a racionalitás mellett fontos szerep jut az érzelmeknek is a masina megvásárlásakor. Persze legtöbbünk lehetõségeit, fõleg a világnak ezen kis szegletében, erõsen korlátozza a pénztárcánk. Amikor azonban a pénz nem számít, durva dolgok születhetnek. Nagyon durva dolgok...
A gyártók teljesítmény-hajszolása mára olyan gépeket szült, amelyek a csúcskategóriában még gyári állapotban is messze túlmutatnak egy átlagos motoros szükségletein és képességein. A versenyekre ez persze nem elég, különbözõ szinten tuningolják tovább a gépeket. Ha õszinték vagyunk, egy nyitott kipufogórendszer, egy injektorvezérlõ beépítése igazából ma már nem is tekinthetõ komoly tuningnak, sok esetben utcai motorokon is találkozhatunk ilyen átalakításokkal. Az persze más kérdés, hogy egy technikai sportban szigorú szabályok kötik a motorépítõket.
Az NCR egy kis olasz cég, amely ebbõl a világból érkezett. 1967-tõl foglalkoznak gyorsasági versenymotorok építésével, azok átalakításával illetve teljesítményének növelésével. A tunningmûhely Ducatikra specializálódott, a versenyzésben használt alkatrészeket, de komplett motorokat is értékesítenek a lóerõk bûvöletében élõ márka-fanatikusok számára. Legújabb motorjuk azonban túltesz mindenen, amit eddig alkottak. Az NCR Millona M16 a 2006-os Ducati motoGP gép utcai változatának, a Desmosedici RR-nek egy igencsak speciális átalakítása. Az eleve ritkaságszámba menõ masinából a kis olasz csapat valami egészen különlegeset alkotott. A hátsó keréken mért, több mint 200 lóerõs teljesítmény ugyan nagyon sok, de ma már nem égbekiáltó, a még motorozható kétkerekûek között is találunk ennél erõsebb gépeket. A felhasznált csúcsminõségû alapanyagoknak hála azonban a remekmû tömege rendkívül alacsony, mindössze 145 kilogramm, ami egy bõ 32 kilogrammos fogyókúrát jelent a Desmo számára. Ugyan a pusztán számok nem sokat mondanak el egy motorról, de a fenti két adat, és a motoGP-bõl származó alap nem hagy kétséget afelõl, hogy egy igazi bestiát láthatunk. A megkurtított idomzat, a sárhányó, a kerekek, sõt még a hátsó lengõkar és maga a váz is szénszálas kompozit anyagból készült. A teljes kipufogórendszer titán, akárcsak a csavarok legtöbbje - ezt még a megboldogult Drapál János adta a motorosok világának. A váltó sem úszta meg az átalakítást, az össztömeg csökkentése érdekében néhány gyári alkatrészt ebben is kicseréltek a versenyszerû használatban szokásosra, s az más szinte szóra sem érdemes, hogy néhány alkatrész a repüléstechnikában használt magas specifikációjú alumíniumból készült. A futómû rugózó elemei értelemszerûen a kor legjobbjai, a TTX rendszerû, teljesen állítható hátsó rugóstag mellett az elsõ teleszkópok az SBK specifikációnak megfelelõ, legmodernebb FRG000 darabok. A motorról alkotott képet a kipörgésgátló, a teljes adatgyûjtõ rendszer (amely még a teleszkópoktól érkezõ jeleket is rögzíti), egy ECU, amely automatikusan állítja az injektortérképet, és három elõre programozott móddal rendelkezik, no meg persze a versenysportban használt mûszerfal teszi teljessé.
Ez a bestia egy igazi pályaszörny, egy ritka játékszer felnõtt kisfiúknak - mindenesetre azt kétlem, hogy a FIM rendelkezik olyan versenykategóriával, ahol ez a masina elindulhatna. S hogy mindez mennyibe kerül? Nos, ebben a szegmensben ez egy illetlen kérdés, a cég nem is publikálta a gép árát. Ajánlatot csak külön érdeklõdésre adnak, de illúzióink ne legyenek, a Desmo 65.000 eurós árcédulája csupán a kiindulási alap volt...
