A motoros társadalom racionális fele egy emberként ujjongja körül az új CBR600F-et, hiszen egy valóban kiváló motorkerékpár visszatérését látják benne, és nem hiába. A Hondának – úgy tûnik – végre leesett a tantusz, hogy a szupersportos gépek és a nagykormányos, burkolatlan csupaszmotorok közül hiányzik valami.

Egy olyan sportos motor, amely létének nem az az egyetlen célja, hogy mondjuk világbajnokságot nyerjen vele egy maroknyi ügyes szerelõ és egy versenyzõ, vagy hogy a hobbisták elmondhassák, övék a legelvetemültebb, leginkább kompromisszummentes sportmotor a piacon (ilyen az összes szupersport 600 manapság), hanem azért, hogy igazi motorosok, igazi utakon, igazi örömmotorozásra használják azt, akár két személlyel.

Alapját a Hornet centrifugál-öntött alumínium gerincváza képezi (tehát nem a CBR-eknél megismert, jellegzetes alu-hídváz), a blokk odabent pedig ugyanaz a pörgõs kis sornégyes, ami a Hornetet, és 2007 óta a 600RR-t is hajtja. 599 köb, DOHC vezérlés, a Honda fejlett PGM-FI injektor rendszere, mindez így együtt 100 lóerõs (12.000-nél) és 64 Nm-es (10.500-nál) teljesítményt ad le, szinte betûre ugyanannyit, amennyit a Hornet.