Újításaival főként a szárnyait bontogató versenyrészleg négykerekűinek ütőképességét javította, megoldotta a motorok kurblis beüzemelésének problémáját egy sűrített levegővel működő önindítóval.

Fiatalon a Békés megyei Gyulán a lakatos és rézöntő mesterek műhelyében kezdett dolgozni, a gépészet, és az autók iránti érdeklődésének köszönhetően szabad idejében műszaki tanulmányokat folytatott. 1900 tavaszán elhagyta Magyarországot, járt Ausztriában, majd Németországban, végül Párizsban kötött ki. A Renault-fivérek műhelyében helyezkedett el, ahol szabad kísérletezési és fejlesztési lehetőséget kapott a szabadalmi jogok átengedése fejében.

Újításaival főként a szárnyait bontogató versenyrészleg négykerekűinek ütőképességét javította, megoldotta a motorok kurblis beüzemelésének problémáját egy sűrített levegővel működő önindítóval, 1906-ban először ő alkalmazott keréktárcsával együttesen leszerelhető abroncsot. A Renault cég 1906-ban őt nevezte be a Francia Grand Prix-re, amit 1906. június 26-án és 27-én Le Mans környékén rendezték meg. A teljes versenytáv hossza 1238,16 kilométer volt, amelyet a háromszög alakú pályán, naponta hat-hat kört teljesítve kellett megtenni.

A gyár egyik legmegbecsültebb alkalmazottjaként több versenyen is indult

Az akkor már Francois Szisz 90 lóerős, 13 ezer köbcentis gépkocsijával elsőként ért célba, 12 óra 14 perc 7 másodperc alatt tette meg a tizenkét kört, amely óránként 100,8 kilométeres átlagsebességet jelentett. Olyan nagyságokat utasított maga mögé, mint a következő évben három viadalt nyerő olasz Felice Nazzaro, vagy a későbbi konstruktőrVincenzo Lancia. Teljesítménye akkoriban szenzációs eredménynek számított. Győzelmének híre bejárta egész Európát és a világot. Képeslapok és plakátok készültek róla, valamint soron kívül francia állampolgárságot kapott, és a Francia Becsületrenddel is kitüntették.

A gyár egyik legmegbecsültebb alkalmazottjaként több versenyen is indult a következő években, de 1914 körül pénzügyi vitái miatt szakított a Renault-val. Önállósította magát, az első világháború idején a harci gépek gyártásába kapcsolódott be, majd saját garázst, szerelőműhelyt és kereskedést alakított, ahol Citroën autókat árult. Magyarországra sohasem tért vissza, sem rokonaival, sem barátaival nem tartott kapcsolatot. 1936-ban visszavonult, s a Párizs környéki Affargis-ban telepedett le. Ott hunyt el 1944. február 21-én, sírja a helyi temetőben található.

1956-ban a Budapesti Nemzetközi Vásáron felbukkant egy magát Szisz Ferencnek nevező személy, akiről hamarosan tisztázódott, hogy semmi köze a híres feltalálóhoz. Emlékét Franciaországban a Le Mans-i versenypálya közelében található Renault Múzeum őrzi, de hazánkban is tisztelegnek "az első bajnok" előtt. A mogyoródi Hungaroring autóversenypálya főbejárata előtt autós szobra áll, Szeghalmon mellszobra található a városi sportcsarnok előtt, az épületben pedig állandó kiállítás fogadja az érdeklődőket.

(forrás: MTVA Archívum )