Csak bajússzal mehetett az űrbe...

Csak bajússzal mehetett az űrbe...
Csak bajússzal mehetett az űrbe...
2013.03.04.

1965-től zajlott az Interkozmosz űrkutatási program, amely a szocialista országoknak is lehetőséget nyújtott arra, hogy részt vegyenek a Szovjetunió űrkutatási programjában. Ez ekkor még tudományos műholdak nemzetközi műszerekkel, kísérletekkel történő feljuttatását tartalmazta, de 1976 nyarán a moszkvai Interkozmosz értekezleten a szovjet delegáció vezetője bejelentette, hogy az együttműködést ki akarják terjeszteni ember vezette űrhajók indítására is.


Hamarosan eldőlt, hogy milyen sorrendben utazzanak a résztvevő országok űrhajósai, amelyben szovjetek javaslatai voltak a döntőek: először az Interkozmoszból legnagyobb részt vállaló három ország képviselői mehettek (Csehszlovákia, NDK, Lengyelország), azután a többiek ABC (persze cirill ABC) sorrendben. A lengyelek tiltakozására az NDK és Lengyelország helyet cseréltek. A magyar űrrepülés idején a hazai lakosság körében felmerült, hogy a magyarok ötödik helye a kedveltségi sorrendet is jelenti, a magyarázat azonban egyszerűnek tűnik, az orosz ABC-ben a „b" (Bulgária) éppen megelőzi a „v"-t (Vengríja - Magyarország). Vélhetően a „tudatos" a szerencse kérdése volt, hogy Kuba, Vietnam, Mongólia a cirill ABC-ben hátrébb álltak?!

Az űrhajósok kiválasztásának folyamata a moszkvai döntés után hamarosan megkezdődött. A szovjet tapasztalatok alapján a magyar űrhajós is a vadászpilóták közül kerülhetett ki. 95 fő jelentkezett, a többszöri szűrés után négyen maradtak, akiket Moszkvában vizsgáltak tovább. Közülük Farkas Bertalan és Magyari Béla lett a kiválasztott. A kérdés még 1977-ben eldőlt, és a két űrhajósjelölt 1978. március 20-án Csillagvárosban megkezdte az űrhajóskiképzést. A Moszkvától 40 kilométerre lévő elzárt 3000 fős városkába családjaik is velük mehettek, ami enyhítette a kemény kiképzési körülményeket. 1979 év elején készen álltak arra, hogy júniusban egyikük az űrbe repüljön.
A közös űrrepülések sorozatában 1977. szeptember 29-én történt meg az első lépés: pályára állt a Szaljut-6 űrállomás. Az beüzemelés azonban meghiúsult, csak 1977 decemberében sikerült a Szojuz-26-nak kikötnie az űrállomáson. Az első nemzetközi legénység a csehszlovákiai Vladimír Remekkel 1978. március 2-án jutott fel az űrbe. A magyar repülést megelőző bolgár űrhajós, Georgi Ivanov 1979. április 10-én indult a Szojuz-33 űrhajóval. A repülés váratlanul kudarcba fulladt, az űrhajót nem sikerült összekapcsolni a Szaljut-6-tal. Az eset után bizonytalan időre elhalasztották a magyar űrrepülést, Farkas Bertalan és Magyari Béla pedig hazautazott Magyarországra.

Miután módosították a hajtóművet, felküldték az új alaplegénységet (Leonyid Popov és Valerij Rjumin) a Szojuz-35-tel. 1980. május 26-án este 20 óra 20 perckor pedig Valerij Kubászov szovjet űrhajós ezredes és Farkas Bertalan, a Magyar Néphadsereg légierejének századosa a Szojuz-36 fedélzetén elhagyta a Földet, hogy csatlakozzon a Szaljut-6 űrállomás legénységéhez, Popov parancsnokhoz és Rjuminhoz.

Az egyes űrrepüléseket az összes űrrepülésben érintett „szocialista" ország tömegpropagandájában igyekeztek kihasználni, amelyek azt is szolgálták, hogy a szocializmus magasabb rendűségének, tudományos sikereinek bizonyítása, hirdetése mellett az egyre romló életszínvonalról eltereljék a figyelmet. A magyar politikai vezetés szintén igyekezett e kiváló alkalmat felhasználni arra, hogy Farkas Bertalan személyének - mai szóval - sztárolásával az említett célokat szolgálja. Kiválasztása is megfelelt az elvárásoknak.

Az 1976-ban még bajusztalan Farkas Bertalan (ekkor még a tartalék Magyari Béla is az volt) bajuszt növesztett, mert ez felelt meg egyes politikai vezetők kívánságának. A kiválasztásban vélhetően az is szerepet játszhatott, hogy Farkas Bertalan magasabb volt társánál, s házaspárként is jobban megfeleltek a döntéshozók szempontjainak. A soknemzetiségű Szovjetunióban ez talán utoljára Jurij Gagarin kijelölésekor volt szempont, ugyanis a rendszer inkább szolgálat-központú volt, ami azt jelentette, hogy a beosztásnak, a korábbi űrrepülések idejének, számának megfelelően választották ki őket. Így Valerij Kubászov volt a soron, s a hozzá rendelt Farkas Bertalan is hamarabb repülhetett. A magyar félnek csupán abba volt beleszólása, hogy ki legyen az első számú magyar jelölt.

„Magyar Televízió alárendelt szerepet játszott a generál kivitelező szovjet televízióval szemben. Csak azt adhatta, amit a szovjet televízió sugárzott. […] A szovjet televízió az előzetesen egyeztetett műsorrendet felcserélte.[…] A hanghibákat (néma kép) kifejezetten technikai probléma okozta, nem ért ide a hang, mivel más úton jött, mint a kép […] A magas ajánlásra felkért szinkron-tolmács színvonal alatt látta el feladatát, így menet közben le kellett cserélni.”

A tömegpropaganda irányvonala:

A hazai propagandagépezet is a szovjet irányelvek szerint dolgozott, bár hozzá kell tennünk, hogy a magyar gyakorlat sokkal visszafogottabb volt, mint a legtöbb szocialista országé. Az 1977. decemberi moszkvai Interkozmosz értekezlet után a szovjet delegáció közleményt adott ki, hogy a tömegtájékoztatásban célszerű figyelembe venni a következőket: egyrészt koordinátorokat vagy koordinátori csoportokat kell kijelölni, „melyek feladata a közvélemény informálása, és szimbolikus jellegű tevékenység [értsd: űrrepülés] előkészületét szolgáló intézkedések megszervezése. [...] Minden közös űrrepülés alkalmával tájékoztató anyag készül a kozmikus berendezésekről, a bajkonuri repülőtérről, a repülésirányító központról, a Gagarin nevét viselő űrhajóskiképző központról, a repülés programjáról, valamint az űrhajósok életrajzáról és a tudományos-technikai kísérletekről." Ennek érdekében el kellett juttatni a Szovjetunió Interkozmosz Tanácsához a majdani felszállás 4-5 tudósítását egy-másfél oldalnyi terjedelemben, „amit az illető ország űrhajós kutatója elmondhat." Vagyis az újságírói és tudományos tájékoztatás határait a minimumra szorították. Emellett az érintett országoknak ki kellett dolgozniuk saját repülésük emblémáját, ill. az űrhajókra kerülő applikációt 40 példányban, címerrel, nemzeti zászlóval. A jelképek pontos méretét is megadták: általános és kétoldalú embléma 100 mm, állami címer 80 mm, a nemzeti zászló pedig 85x125 mm. Miután ezek elkészültek, be kellett mutatni a szovjet Interkozmosz Tanácsnak. Meghatározták e jelvények anyagának összetételét, s azt is, hogy gépi varrással készüljenek. S hogy mindez ne legyen elég, ezért az űrhajósok által az űrbe juttatandó szimbolikus tárgyakat, ajándékokat is meg kellett beszélni az említett grémiummal.

A többi résztvevő országok képviselőinek is volt néhány javaslatuk - emlékérmék, pénzérmék, jelvények, felségjelek, más emléktárgyak -, amelyek kibocsátását szintén a Szovjetunió Tudományos Akadémiája mellett működő Interkozmosz Tanácsban kellett megvitatni.
Az ismertetésből látszik, hogy adott volt a vonal, amelynek mentén az egyes országok működhettek, más kérdés, hogy ez nem is esett nehezükre. Mivel közeledett a magyar űrhajós várható repülése, az MSZMP KB Agitációs és Propaganda Bizottsága 1978. december 5-ei ülésén határozatot hozott arról, hogy „propagandánk legyen szerény, de szükséges mértékig vegye figyelembe" a szocialista országok tapasztalatait. „A felkészülésben részt vevő mindkét magyar űrhajós-jelölt munkája, teljesítménye, valamint a hazai műszerek eredményei, készítőik alkotó közreműködése kapjon méltó elismerést. A propaganda tevékenység két csúcspontja az űrrepülés és a hazaérkezés időszaka legyen." A határozat értelmében „az első magyar űrhajóst és dublőrét úgy fogják bemutatni, hogy kitűnjön: gyermekkoruktól kezdve élenjárók voltak a tanulásban és a munkában; szellemileg és fizikailag is mindig jól felkészültek feladataik végrehajtására. Szívós akaratuk, kitartó munkájuk és a tanulásban mutatott szorgalmuk eredményeként képesekké váltak rendkívül bonyolult, sokoldalú feladatok végrehajtására." A kérdéssel a Politikai Bizottság 1979. január 5-ei és a Titkárság február 12-ei ülésén is foglalkoztak. A később készített részletes propagandaanyagok lényegében ugyanezen elvek mentén maradtak.

A munkát a Korom Mihály KB titkár vezette koordinációs bizottság hónapokon keresztül irányította. Ez plakátok, jelvények, emléktárgyak, 100 forintos emlékérme, különböző ruházati termékek sorát jelentette, egészen addig a pontig, amikor a szovjetek értesítése után Korom Mihály a PB 1979. május 29-ei ülésén bejelentette, hogy az űrrepülést a következő évre halasztják.

A tapasztalatokról a pártközpont munkatársnője, Kovács Nándorné feljegyzést készített, amelyben az addigi agitációs és propagandamunkát elemezte. Eszerint „az előkészítő munka gyakorlatilag befejeződött, hiszen a munka részben megtérül. Az elkészített kiadványok, szimbolikus és egyéb tárgyak többsége felhasználható a később sorra kerülő közös űrrepülés alkalmával is." A szerző felsorolta, hogy milyen kiadványok, ajándékok készüljenek, milyen kapcsolatot tartsanak a külföldi felekkel a moszkvai magyar követséggel, továbbá a sajtónak mi legyen a feladata. Ezen belül utalt arra is, hogy milyen legyen az egész eseménysorozat magyarországi programja. Jellemző a korra, hogy illett idézni egy-egy megnyilatkozást valamelyik „szovjet elvtárstól": „A propaganda szerénységi fokát célszerű összhangba hozni az eddigi gyakorlattal, valamint a szovjet elvtársak részéről többször kinyilvánított várakozással. (Pl. Szerbin elvtárs felhívta a figyelmet arra, hogy egy végrehajtott űrrepülés politikailag 'felemel' egy országot a világközvélemény előtt.)" Az anyag egyúttal arra is figyelmeztetett, hogy a pártközpont nélkül ne tárgyaljanak az egyes - vélhetően „elszabadult", túlságosan önállóan cselekvő - szervek (Honvédelmi Minisztérium, Interkozmosz Tanács) sajtó, propaganda, ajándékozási stb. kérdésekről. Fő következtetése tehát az, hogy a sajtó és propaganda feladatok még inkább a pártközpont agitációs és propaganda osztályán keresztül valósuljanak meg. Ebből következően az állami szervek csak nekik alárendelten léphetnek fel.

A magyar televízió alávetettsége:

A Szovjet Televízió és Rádió Állami Bizottságának Nemzetközi Kapcsolatok Főosztálya tájékoztatót adott, amelyben lényegében meghatározták, hogy a magyar fél milyen feltételek mellett dolgozhat. Elvárták, hogy előzetesen egyeztessék a munkálatokat, s hogy öt TV és öt rádióbemondó menjen ki a Szovjetunióba, sőt még azt is meghatározták, hogy a „pultnál" dolgozó bemondó „egészséges, nagy teherbírású, oroszul jól beszélő, a moszkvai viszonyokat jól ismerő, a szovjet televíziósok bizalmát élvező személy legyen". Konkrétan Farkas József korábbi moszkvai tudósító neve merült fel. Kifejtették, hogy kerülni kell a rögtönzést, csak előkészítve lehet egy-egy vezetővel az interjút felvenni.

A vendég televíziósok, rádiósok és a szovjetek hasonló munkatársai közötti viszonyt jól jellemezte, hogy „a szovjet elvtársak tőlünk is várnak ajándékokat". A korábbi tapasztalatok alapján „speciál-feliratú üvegpoharak, emblémák, tányérok, jelvények," kendők, trikók alkották a szuvenírt, de a bemondók és tudósítók táskarádiót, vagy kazettás magnót kaptak. A „fő tarhás" azonban a Magyarországon is ismert és kevéssé kedvelt kommentátor, Jurij Fokin volt, aki még értékesebb ajándékot kapott, bár a forrás konkrétan nem nevezi meg.

A szovjet fél arra is kitért, hogy célszerű lenne bizonyos italmennyiséget eljuttatni. „Ebben a vonatkozásban sokat beszélnek a lengyelek túlzásairól, akik bárt rendeztek be a televíziónál és korlátlanul szolgáltak fel lengyel tömény italokat. Esetleg egy magyar kávéfőző presszógép felállítása jó szolgálatot tenne." Egyúttal kiemelték az NDK televíziós munkatársainak fegyelmét és precíz munkateljesítményét.
A Magyar Televízió munkatársai az adott keretek között is megpróbálták hitelesen közvetíteni a Kubászov-Farkas páros repülését. A Magyar Rádió és az MTV is készített közvetítési programot, utóbbi a fellövés idejére külön sugárzási tervet tett le az asztalra. Hiába volt a nagy készülődés, több probléma is akadt az első napi közvetítésnél. Egy, a pártközpontban május 27-én készült feljegyzés - amely a magyar sajtó szervek munkáját kiemelkedőnek minősítette - a Magyar Televíziónak a vártnál „kiegyensúlyozatlanabb" teljesítményét több körülménnyel magyarázta, s ezt elsősorban a szovjetek hozzáállásának tulajdonította. Eszerint a „Magyar Televízió alárendelt szerepet játszott a generál kivitelező szovjet televízióval szemben. Csak azt adhatta, amit a szovjet televízió sugárzott. [...] A szovjet televízió az előzetesen egyeztetett műsorrendet felcserélte.[...] A hanghibákat (néma kép) kifejezetten technikai probléma okozta, nem ért ide a hang, mivel más úton jött, mint a kép [...] A magas ajánlásra felkért szinkron-tolmács színvonal alatt látta el feladatát, így menet közben le kellett cserélni." Ezt csak tetézte, hogy a Magyar Televízió munkatársai nem ismerték „megfelelően a szovjet technikát", csak ún. mikrofonkulccsal lehetett a mikrofont üzembe helyezni - vélhetően a „felelőtlen elemek illetéktelen használata" miatt. A szovjetek közvetítési módszere ráadásul nem tette lehetővé az élő közvetítést, így a híradást a fel- és leszállásról, a közvetítést az űrből mindig késleltetve továbbították, csak azt követően, miután megtörtént egy adott esemény. A rendszer logikája nem engedte, hogy egy esetleges kudarcról élőben számoljanak be.
A sajtóanyagokról két nappal később készített rövid összefoglalóban elsősorban a napisajtót elemezték és dicsérték, mindenekelőtt a Népszabadságot, ugyanakkor május 27-ét illetően külön kitértek arra, hogy a rádió kifogástalanul oldotta meg feladatát, ám a televízió esti űrprogramja nem volt sikeresnek mondható: „Az időben is hosszú anyag láthatóan az élő közvetítés és a retrospektív bemutatás kombinációja kívánt lenni, ez azonban eléggé zavarosra sikerült. Olykor azt sem lehetett tudni, hogy a kép mikori, honnan való. Igen kellemetlen volt a közvetítés elején a némán és elég hosszan tátogó férfi (vajon ki volt és honnan beszélt?), továbbá egy magyarul rosszul beszélő tolmács, akinek így a szövege nemcsak zavaró, hanem primitív is volt."
A másnapi, május 28-ai sajtóhírekről csak annyit írt a feljegyzés szerzője, hogy egyetlen lap sem tért vissza a televízió hétfő esti adásának körülményeire. A korszak szerkesztői „felülről leszólás" nélkül is tudták, hogy az ilyesféle malőrökről nem illik beszélni, főleg akkor nem, ha láthatóan a szovjet fél hozzáállása okozta a problémákat.

Az űrpáros leszállása után a Magyar Távirati Iroda készített egy válogatást, amely Farkas Bertalan tevékenységével, válaszaival, nyilatkozataival foglalkozott. Az anyag kitért a visszatérése utáni kitüntetésre is, illetőleg arra a párbeszédre, amelyik az űrrepülés hatodik napján jött létre Farkas Bertalan és hajdani hajózó társai között. A televíziós kapcsolatot Sugár András moderálta. Az összefoglaló belső használatra készült, de még ebben sem utaltak Farkas Bertalan egy-két elszólására, ami a szovjet technika hibájára utalt. A magyar sajtó igyekezett hitelesen közvetíteni, de a megadott határokat nem léphette át. Sugár András pedig különösen nem, hiszen a rendszerváltásig az egyik „legelkötelezettebb" újságírónak számított.

Milyen megjegyzésekre gondolhatunk? Az egyik első tévéközvetítés összefoglalójában Farkas Bertalan arra a kérdésre, hogy „A felszálláskor minden a terv szerint zajlott-e?" azt válaszolta, hogy „Igen, bár a tervbe vett 4 pályamódosítás helyett 5-re volt szükség". Az anyag már adásban volt, mikor észrevette valaki a hibát, és kitették a képernyőre a „Műszaki hiba" feliratot, amíg ez az interjú ment, nehogy kiderüljön a szovjet technika hibája. A leszállás után Farkas Bertalan ismét túl őszinte volt, amire az MTV műsorszerkesztője újfent a „műszaki hiba" felirattal reagált. A földfelszín felett nem kapcsolt be a fékezőrakéta, így az űrhajó hatalmas erővel csapódott a földnek. A túl gyors leszállás sokkja miatt az egyik kérdésre Farkas Bertalan azt válaszolta, hogy „Jól odab... bennünket".

A közölt források arra utalnak, hogy a magyar sajtó „tűzközeli tagjai" igyekeztek hűen követni a szovjet instrukciókat, már csak azért is, mert túlnyomó többségük Moszkvában végzett, megbízható újságíró volt. A hazai szokások azonban eltértek a kinti szögletes módszerektől, így a közvetítések többsége hitelesen számolt be az eseményről.

(forrás: Magyar Országos Levéltár)
vissza a hírekhez >>