A XX. század a technika, a közlekedés százada. Az óriási gőzmozdonyok, elektromos gyorsvasutak, rotorhajók, óceánjárók, motorkerékpárok, automobilok, repülőgépek és kormányozható léghajók sebes tempóban győzik le az akadályokat.

A közeljövő közlekedésének kialakulásában a repülőgépen kívül igen nagy szerep vár a motorkerékpárra. A motorkerékpár a jövő, az ifjúság közlekedési eszköze lesz. Az a szinte babonás szeretet és bámulat, amelyet meg a mull évtized ifjúsága a lovak iránt érzett megszűnt, illetőleg jobban mondva átalakult a motorkerékpársport iránt érzett előszeretetté.

A ma ifjúságát már meglehetősen hidegen hagyja a legszebb telivér is, de lázba hozza a motorkerékpár ütemes kattogása. Ma már nem a szép hátasló, hanem egy kitűnő motor-versenygép az ifjúság vágyainak netovábbja.

A technika fejlődése napról-napra közelebb viszi ezeket a vágyakat a beteljesüléshez, mert a gépek olcsóbbak, tartósabbak, gazdaságosabbak, mint voltak és mint a külföldön már igen sok helyen bekövetkezett, úgy Magyarországon is el jön hamarosan az ideje annak, hogy a motorkerékpár nem luxuscikk, hanem hasznos és nélkülözhetetlen szükségleti cikké válik, amelyet megszerezni még a kisemberek számára se lesz elérhetetlen álom.

A Tolnai Világlapja szerkesztősége, amely nyitott szemekkel figyeli az eseményeket, és a korszellem változásait, úgy véli, hasznos szolgálatot tesz. midőn számolva a motorkerékpár iránt megnyilvánuló nagy érdeklődéssel „Motorkerékpár-rovat”-ot indít, amelyből olvasóink megismerhetik a motorkerékpár szerkezetét, működését, a leggyakrabban előforduló üzemzavarokat és a segítség módját. Új rovatunk, úgy hisszük, figyelemmel fogja kísérni mindenki, mert ha ám még egyelőre nincs is mindenkinek motorja, valószínű, hogy a közeljövőben lesz!

A motorkerékpár őskora

A mai könnyed, karcsú motorkerékpár nehéz, idomtalan őse Németországban született meg. Kalsruheban a műegyetemen van elhelyezve egy 1785-ből származó háromkerekű jármű, amely használhatatlan voltától eltekintve, a világ első motorkerékpárjának számít. A retortaalakú rézkazánban termelt gőz egy lapátkerékre áramlik, s két fogaskerék közvetítésével a járművet is mozgásba hozza, azaz csak hozná, mert hiszen még laikus előtt is nyilvánvaló, hogy teljesen primitív szerkezet aligha működhet eredményesen.

A motorkerékpár problémájának megoldását Gottlieb Daimler, a „motorkerékpár atyja” adta, aki az általa konstruált első benzinmotort használta fel járművéhez, amellyel az 1882. év november 10. napját a motorkerékpár-történelem legjelentősebb napjai közé emelte, minthogy ezen a napon járta be gépével elsőízben szülővárosának.

Cannstattnak utcáit Érdekes, hogy az első motoros-jármű éppen motorkerékpár volt. Daimler egy úgynevezett „Niederrad”-ot épített, amely vasabroncsos fakerekekkel volt ellátva, míg kétoldalt egy-egy kis pótkerékre támaszkodott. A váz, amely még teljesen fából készült, már magában rejti a motorkerékpár alapformáit. A motor-beépítés alapjaiban mindmáig megtartották.

A motorkerékpár fejlődésének óriási lendületet adott a angol Dunlop találmánya, aki először alkalmazta a kerekeken a pneumatikot. A fejlődés azonban a motorkerékpár-gyártás terén nem volt tartós, s beállott a visszaesés. A nehézkesen kezelhető izzócső-gyújtásnak villamosbatéria-gyújtással való felváltása újabb fejlődést jelentett.

A század eleje óta pedig a modern technika mint minden téren, a motorkerékpár gyártásában is óriási lépésekkel halad előre, az érdeklődés is rohamosan fokozódott, egymásután tűntek fel az újabb és újabb motorkerékpár-típusok.

A háborús évek utáni időben ez a fejlődés azután soha nem remélt tempóban folytatódott és ennek köszönhető, hogy a motorkerékpár ma már olyan nélkülözhetetlen eszközévé vált az egész művelt emberiségnek, amely nélkül a mai forgalmat és közlekedést még elképzelni is bajos lenne.

(forrás: Huszadik Század online)